Kanári by Schmingg

Kanári by Schmingg

1. rész

Eredeti történet: LINK

Fordította: Kaycee

Bill Kaulitz a kellős közepén volt a kalkulus órának, ahol (nem) figyelt a tanárra, ahogy éppen a matematikáról tartott nagy előadást, amikor érezte, hogy egy szempár fúródik a tarkójába. Tizenegy óra volt, az utolsó első nap a középiskolában, és már előre számolta, hogy mennyi perc van hátra Mr. Turners órájából, hogy végre kimehessen az ajtón.

-          Picsába – gondolta és megfagyott a székben. Pislogott párat és lenézett az ölébe, a jobb hüvelyk ujjával és mutató ujjával0 közrefogta a rojtokat a nadrágján.

Nem fog hátra fordulni.

Nem is próbálta leplezni, hogy nem figyel az előadásra, elfoglalta magát azzal, hogy zavaros designt rajzolt füzetjének a margójára, hogy elterelje a figyelmét.

Ahogy az elefánt félének az ormányát kezdte rajzolni, egy cetlit csúsztatott mellé a személy, aki mellette ült. Rápillantott a barát-féléjére, Nataliera, egy átlagos kinézetű szőkített hajú, kék szemű lányra, ránézett a lányra, aki épp olyan arccal nézett előre, mintha érdekelné az, amit a tanár mond elől.

Gyors rápillantott a cetlire, Bill majd’ megfulladt.

Téged néz.

-          

Picsába – gondolta megint. Megrázta a fejét, gyors leírta a válaszát és visszaküldte a cetlit

Tudom.

Nem kellett megfordulnia ahhoz, hogy tudja a lány arcán egy nagy kérdőjel volt, de mégis visszaírt neki.

Ahogy lenézett, Bill vizsgálta a firkált görbületeket és egyeneseket, ami alkotta a lányos macskakaparását. Hihetetlen, hogy a grafit a papíron mennyire nyugtalanítónak hat.

Jobb, ha vigyázol.

Natalie felhúzta a szemöldökét és ravaszul rámosolygott. Bill pedig túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ezt észre vegye, mert a hajával játszott. Összegyűrte a papírt a kezében, és a kuka felé dobta, ami pár méterrel lehetett előtte, de nem érdekelte az sem, hogy eltévesztette a dobást.

-          Tizenöt perce van arra, hogy valami hasznosat csináljon – mondta mogorván Mr Turner, Bill kalkulus tanára, ahogy közeledett az asztala felé. Így Mr. Turner arra az oldalára telepedett a teremnek, ahol Bill és Natalie voltak, persze ezt meg is bánta később Bill.

Bill felnézett a táblára, amin oldalszámok és sok matematikai probléma volt feltüntetve.

-          Házifeladat az iskola első napján. Juhé! – mondta halkan és közben lemásolta a füzetébe a táblára írtakat. Natalie pedig egyetértett.

Ezután az osztály hangosabb lett, és a tanulók csoportokat alkottak és úgy beszéltek a házi feladatról, de Bill csendben maradt. De még ha koncentrálni is tudott volna, akkor is ott volt az a pillantás, amitől a hideg futkosott a hátán, és tudta, hogy még mindig nézi őt. Oldalra fordította a fejét és megpróbált diszkréten három sorral hátrébb pillantani, de azonnal megbánta.

Összetalálkozott Tom Trümper követelőző tekintetével, aki jelenleg nem érezte egyáltalán kellemetlenül magát, amiért végig mérte Billt a szemeivel. Bill észrevette az ajak piercingjének finom mozgását, miközben a másik srác játszott a nyelvével, laza arckifejezés, de a szemeiből nem lehetett kiolvasni semmit. Új frizurával jelent meg ebben az évben, ami fekete afro fonás volt, és egy kicsit barnult is.

Amikor észrevette, hogy Bill őt nézi, akkor egy kicsi, arrogáns mosolyt csalt arcára.

Nem! Elrántotta a fejét, és újra előre nézett, Billt nem érdekelte, hogy túl nyilvánvaló volt, hogy Tom elkapta a tekintetét.

-          - Mi bajod van? – kérdezte Natalie, fülét egyből oda kapta.

-          Semmi – válaszolt, de nem nézett rá. Túl elfoglalt volt, csak az órát bámulta, és azt akarta, hogy gyorsabban teljen az idő.

-          Hé! Tehát Bill, mind együtt fogunk tanulni suli után este, benne vagy?

Bill megállt és felnézett a félig megevett pizza szeletéből. Természetesen a „tanulás” az ő baráti körében a „bulizás”-sal egyet jelentett, de mégis a barátai még mindig úgy hitték, hogy ilyen kódokat kell használniuk. Nyelt egyet és próbált normálisnak tűnni.

Michealre nézett, a kérdés forrására, aki őt bámulta az étkező asztal másik végéről.

Megköszörülte a torkát, és megrázta a fejét. – Áh, a szülők akarják, hogy maradjak ma este. – mondta, miközben próbált idegesnek tűnni.

Micheal vállat vont.  – Osonj ki. Majd érted megyek. – ajánlotta fel, de Bill gyors megrázta a fejét. Észrevette, hogy az asztalnál ülő többi ember furán néz rá, hogy ilyen hirtelen megváltozott a természete, de folytatta:

-          Nem, még mindig bajban vagyok a múltkori miatt – mondta nyugodtan, miközben megforgatta a szemeit. – Tiszta faszság.

-          Megéri – mondta Natalie egy nagy vigyorral az arcán.

-          De most komolyan! – mondta egy másik barátja, de Bill már visszahátrált. A baráti társaságát többnyire arról ismerték, hogy minden buliban ott voltak, akik alapjában népszerűek voltak. És játszani ezt a szerepet szükségszerű volt.

És ez a szükségszerűség sokszor idegesítette.

-          Én sem tudom, hogy fogok-e menni. Szükséged van egy tanulótársra? – kérdezte mellőle a lány, Zozo. Bill hálálkodóan nézett rá az elterelésért.

Zoey, vagy ahogy mindenki ismeri, Zozo, ő volt az egyik legjobb barátja a társaságban. Gyönyörű volt, zöld szemekkel és arany barna hajjal, és csak egy dolgot érzett, hogy féltékeny volt arra a puha hajára.

Bólintott. – Már első nap el vagyok havazva – mondta Bill.

-          Akkor átmegyek és megmentelek a szenvedésedtől. Ötkor?

-          Ja – válaszolta. Mosolygott, miközben beszélgettek egymással aztán valami kellemetlen dolog ragadta meg a tekintetét. Hagyta hogy a mosolyát egy homlokráncolás váltsa fel és lenézett a könyökére, ami épp az ebédlő asztalon pihent.

Trumper őt bámulta, pár asztallal ült arrébb. Nem érdekelte, hogy a barátai éppen miről beszélnek, ő Billt nézte. Egy önelégült mosoly suhant át az arcán, és a szemei úgy pásztázták Billt, mint ahogy a ragadozó figyeli a prédát.

-          Srácok, nekem most… öhm. Órán találkozunk – mondta, de a barátai többségére rá sem nézett, ahogy felállt és készült elhagyni a termet.

-          Hova mész? – kérdezte Zozo aggódó tekintettel, de Bill ezt észre sem vette.

-          A mosdóba – mondta, felvette a tálcát és a kukához indult. Ezután a lábai automatikusan elvitték őt a mosdókig, aztán fel a titkos lépcsőn, kinyitotta az ajtót, majd magára zárta az utolsó fülkét és nekidőlt a mosdó csempéjének.

Bezárta magát, hátát nekivetette a zárt ajtónak és kiengedte azt a levegőt, amit már annyi ideig bent tartott.

Egészen addig nem jött ki, amíg meg nem szólalt a csengő.