2016. október 17., hétfő

Kalóz Tom és a kutyája, Bill (3. /befejező/ részlet)

Nos ahogy ígértem itt is van a befejező "rész". :D

Jó olvasást.


"Pirate Tom and his dog, Bill" 

By.: Zarlina 

Eredeti történet: LINK

Fordította: Nita

Az előző részleteket itt érheted el: 1. részlet   2. részlet


Befejező rész


Bill izgatottan felsikoltott és elkezdte Tomot húzni az első ház felé, majd hamarosan már házról házra jártak sok édességet és dicséretet kapva a jelmezeikért. Bill egyre boldogabbnak és boldogabbnak látszott minden egyes ajtóval, ahol bekopogtak, különösképpen azután, hogy egy hölgy azt mondta neki, hogy nagyon aranyos kutyusnak látszik, és extra adag csokoládét adott neki.
A beszédet sem tudta abbahagyni, megállás nélkül csevegett, amíg végigugrált az utcán, újra és újra arról kérdezve Tomot, hogy miért nincs táskája és miért nem akar édességet. Tom csak annyit válaszolt, hogy látja Billnek van elég extrája és amúgy sem szereti annyira az édességet, de néhány perccel később úgy tűnt Bill elfelejtette a választ és újra megkérdezte.

Tomot nem érdekelte, szerette Billt ilyen izgatottnak látni és megtalálta magában azt a részt, hogy élvezze a Csokit vagy csínyt a kölyökkel, azt is viccesnek találta, hogy elképzelje az utcán sétáló többi ember mit gondolhat róla és Billről, akinek nyilvánvalóan remek fantáziája volt, mert a legtöbbjére ő hamarabb rájött, minthogy Tomnak lett volna esélye jobban megnézni őket.

Úgy érezték, mintha több száz ház lett volna, pedig csak nagyjából tíz lehetett, mikor Bill újra kopogott az egyik ajtón fénylő csokit vagy csínyt mosollyal, a férfi kinyitotta az ajtót, de ezen az éjszakán először nem kaptak pozitív üdvözlést, csak egy nagy grimaszt a férfi ajkán.

- Kifogytunk az édességből. - mondta a férfi és lenézett a hollófekete hajú fiúra. - És mi a fene akarnál te lenni? - horkant fel.

- Dalmata vagyok. - mondta Bill, de a mosolya kissé halványabb lett.

- Inkább úgy nézel ki, mint egy kalap szar, amit az út szélén találni. - vont vállat a férfi és elkezdte becsukni az ajtót, de Tom elkapta mielőtt lett volna rá esélye.

Megbocsásson Uram. - mondta kényszerítve a hangját, hogy halk és kissé nyugodt maradjon. - Nem beszélhet így egy gyerekkel. Azt hiszem bocsánatot kéne kérnie.

- Szerintem nem. - horkant fel a férfi és újra megpróbálta becsukni az ajtót.
- Senki sem kényszerítette, hogy nyissa ki az ajtót Uram. - mondta Tom gúnyosan. - Nem látja, hogy elszomorította? Kérjen bocsánatot.

- Rendben. - ráncolta a homlokát a férfi. - Sajnálom, most pedig hagyjanak békén.

Nem úgy hangzott, mint aki komolyan gondolja, de Tom elengedte az ajtót és nézte ahogy az becsukódik, aztán megfogta Bill kezét és visszavezette a nagyon csendes fiút az utcára.

- Hová menjünk tovább? - kérdezte remélve, hogy egy kicsit felvidítja Billt.

- Haza akarok menni. - motyogta Bill szerényen, és Tom visszatartott egy sóhajt.

Az a rohadt szemét. Ki a fene beszél így a gyerekekkel?

- Hé Bill – mondta gyengéden és legugolt elé – Az a férfi nem volt valami kedves, de semmi baj nincs a jelmezeddel.

- De azt mondta...

- Hallottam mit mondott. - szakította félbe Billt és találkozott Bill szomorú tekintetével. - De olyan sok ember mondta ma este, hogy milyen aranyos jelmezed van, nem igaz? Miért hallgatnál egy emberre, aki nyilván azt sem tudja, hogy miről beszél?

- De...

- Semmi "de", Bill. - mosolygott gyengéden Tom. - Nagyszerűen nézel ki, okés? Te vagy a legédesebb kutya, akit valaha láttam, amit Ő nem látott.

Bill bólintott, de még mindig szomorúnak látszott, miközben Tom visszatartott egy bosszús sóhajt, hogy mekkor hülye barom volt a férfi, Tom kinyújtotta a kezét és ölelésbe vonta a fiút, nyugtatóan megveregette a hátát, ahogy Bill karjai körbefonódtak a nyaka körül és a fejét Tom vállára hajtotta.

- Ne légy szomorú Bibi. - mondta Bill becenevét használva tudva, hogy Bill szereti, de igyekezte mellőzni, mert úgy érezte, mintha egy madárhoz beszélne, vagy valami. - Haza mehetünk, ha akarod, de szerintem kár volna az embereknek nem megmutatni, hogy milyen aranyos kutyus vagy.

- Tényleg úgy gondolod, hogy aranyos vagyok Tomi? - suttogta Bill erősen kapaszkodva belé, amiért olyan kicsi volt.

- Igen úgy. - ígérte Tom. - A legédesebb kutyus.

- Oké. - mondta Bill és hirtelen mosolyogva újra elengedte – Mennünk kell Tomi. - mondta – Következő ház!

- Következő ház. - értett egyet Tom kuncogva és újra talpra állt követve Billt, ahogy házakat választ nekik.

Szerencsére nem találkoztak több negatív seggfejjel, úgyhogy az éjszaka többi része elég simán ment, és pár órával később Bill fáradt volt és haza akart menni, de félúton a boldogság és izgatottság után álmos és nyűgös lett, ami úgy végződött, hogy az utolsó pár háztömbnél Tom végül a vállán vitte.

- Megérkeztünk. - mondta Tom, és letette Billt a bejárati ajtó előtt, így ki tudta ásni a kulcsokat a zsebéből, mikor kinyitotta az ajtót óvatosan megtolta Bill vállait, hogy a gyerkőc bentebb lépjen egy pár lépést, a fiú alig tudta nyitva tartani a szemeit, amíg Tom segített levenni a cipőit. - Itt az ideje ágyba bújni, kis ember. - mosolygott gyengéden Tom és megfogta Bill kezét, bekísérte a fürdőszobába és egy kis civakodás után sikerült rávennie Billt, hogy megmossa a fogait és és lemossa az arcáról a festéket, mielőtt a szobájába menne.

- Jól szórakoztál? - kérdezte Tom, miközben segített levenni a ruháit és belebújni a pizsamájába, azon mosolyogva, hogy milyen aranyosan néz ki, ahogy ült az ágyán és álmos szemekkel pislogott rá.

Bill bólintott és körülnézett a szobában, keskeny ajkai kissé komorabbak lettek.

- Hol van az édesség?

- Oh, azt hiszem lent felejtettük a földszinten. - mondta Tom. - De már megmostad a fogaidat, úgyhogy ma este már nem kapsz. Elég volt az, ami a házak között útközben.

- Itt leszel holnap? - kérdezte Bill és bemászott a takaró alá. - Szeretnék filmet nézni.

- Késő van filmet nézni. - mosolygott gyengéden Tom. - De igen, holnap itt leszek. Ehetünk gabonapelyhet a nappaliban és rajzfilmeket nézhetünk egész délelőtt.

Simone megkérdezte , hogy nem-e töltené ott az éjszakát, mert valószínűleg nem megy haza, a buli későn fog véget érni, és túl sokat ivott ahhoz hogy vezessen, de Tom biztos volt benne, hogy mással fogja ő elfoglalni magát, mint az alvás. Nem ez volt az első alakalom, hogy megkérte töltse az éjszakát Trumperék vendégszobájában, és tudta hogy Simone néha nem is jön haza csak késő délután, úgyhogy tudta, hogy neki kell gondoskodnia reggel Billről.

Nem igazán bánta, Bill általában kedves volt annak ellenére, hogy reggelente túl energikus volt, jó pénzt kapott ugyan, de egyszerűen nem értette, hogy Bill anyukája hogy tudja ilyen gyakran magára hagyni. Nem érzi magát rosszul, hogy Billnek alig vannak barátai? Vagy nem is számított arra, hogy az anyja ott legyen reggel miután Tom vigyázott rá? Ahhoz képest, hogy csak hét éves volt, de megtanulhatta, hogy mikor Tom vigyáz rá este, általában azt jelentette, hogy ő reggel is itt lesz, és nem úgy tűnt mintha szomorú lenne amiatt, hogy az anyja nincs ott vele.

Helytelen volt és Tomnak ez nem tetszett, de nem mintha szólni akart volna erről bármit is. Szüksége volt az extra pénzre és Billt is nagyon szerette, úgyhogy nem kockáztatta, hogy lecseréljék.

- Csinálhatunk forrócsokit? - mormolta Bill fáradtan és egy kicsit sóhajtva lehunyta a szemét,ahogy kis labdává gömbölyödött a takaró alatt.

- Igen csinálhatunk. - mosolygott Tom, felkelt az ágyról és az ajtóhoz ment. - Jó éjt, Bibi. - mondta halkan és lekapcsolta a villanyt, az ajtót kissé nyitva hagyta.

- Jó éjt, Tomi.

Vége.

Köszönöm a türelmeteket, hamarosan újabb fordításokat hozok! 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése