A levegő már hidegre
fordult, ahogy a Nap utolsó sugarai narancs csíkokkal
kettéhasították az eget. A lenyugvó nap ferde hosszú ujjai
keresztül nyúltak a poron, melyet a konvoj rúgott fel, és a
kavicsos íz megült Tom torkában, ahogy nézte a kis csoportot
dolgozni, felosztani a vagyonukat, és bepakolni azokat az új
járműre.
Ez rossz ötlet volt, gondoltam Tom magában. Ahol
azt gondolták, hogy találnak üzemanyagot, hogy feltankolják a
Jeep-et, mindenki csak találgatott. Különösen északabbra onnan,
ahol voltak. Ez volt az utolsó érintkezési pont a bázis területén
és Tom volt az, akinek szemmel kellett tartania a saját
benzinkészleteiket hónapokig. Megerősítést ígértek a nyár
közepe óta, de most a hideg levegő, kigúnyolva az ötletet a
télről suttogott. Mindenhol ugyan ez volt a helyzet.
Tom dühösen rúgott
egyet, útjára indítva egy követ a száraz, poros földön.
Tizennyolc hónapra érkezett. Három hónapért előörst ígértek
neki, mikor elfogadta a megbízást. Jó pénz volt ilyen messze
dolgozni, vagy az lett volna. Ha lett volna bármi is amire
elköltheti itt a pénzét, Tom biztos volt benne, hogy a fizetős
ellenőrzések abbamaradnak valamikor, mielőtt az ellátmányt
szállító teherautók megállnak. (szerk.: utalás arra a mondásra,
hogy ha ezek a teherkocsik megállnak, akkor Amerika is megáll.)
-
Siess! - csattant fel a férfire, miközben csalódottságát az
előttük álló útra próbálta összpontosítani, amíg a vezetőjük
Tom egyik emberével vitázott. - Hamarosan sötét lesz.
Georg,
Tom másodparancsnoka egy frusztrált sóhajjal fordult felé. -
Cserét akarnak. - magyarázta.
- Milyen cserét? - kérdezte
Tom előrelépve. - Nincs semmijük, amit akarnánk és nekünk meg
nincs feleslegünk. - fordult a férfihez és azt mondta. - Gyerünk.
Megkaptad az autót, amit akartál és sok szerencsét.
A cigányok voltak az
itteni munka legrosszabb részei. Folyamatosan konvojokkal érkeztek,
eladni vagy vásárolni akartak dolgokat az utolsó ellenőrzési
pontnál az északi fal előtt.
Nem probléma, elméletileg sőt,
mikor Tom először elkezdte a cserék jók voltak mind a két
félnek. Most a cigányok mindent akartak, amit Tom nem akart eladni.
Élelmiszer, szerszámok, üzemanyag. A gyógyszer volt a
legrosszabb. Minden penicillin ellátmányt akartak, ami Tomnak a
bázison volt. És Tomnak természetesen nem volt mit odaadnia, az
orvosi ellátmány hiánya volt az egyik legjobban őrzött titka. Ha
az emberei tudnák, hogy nincs védelem az egyik legrosszabb
ellenségre, lázadás törne ki.
Szerencsére ezúttal a
csoport egy rozsdás jeepet kért. Átkutatták őket és
megállapították, hogy vírusmentesek, úgyhogy ha be tudtak
szerezni alap dolgokat, amik hasznosak voltak a bázisnak, nem volt
okuk távol tartani őket.
Megfordult hogy visszasétáljon a
táborba, de a férfi megragadta a karját. - Nem, nem, fizetni kell!
- motyogott a férfi közelebb hajolva.
Tom undorodva egy
kissé visszább húzódott, ahogy a savanyú lehelet megütötte.
Érezte a feltörő késztetést, hogy kezet mosson, a folytonos
óvatosságtól, amit az első kitörés napjától beleneveltek.
-
Fizetni miért? Mi a francról beszélsz?
- Kifizetjük a
terepjárót. - mondta a férfi lelkesen. A hangjának erős
akcentusa volt, Tom rájött hogy nem igazán tudja helyileg hová
tenni. Valahova délre. Mit csinálnak ezek az emberek az északi
területeken? Hosszú útjuk lesz, ha vissza akarnak érni bármely
távoli civilizált helyre, természetesen ezt nem tudják megtenni
sötétedés előtt.
- Nézd, rendben, mindegy. - Tom idegesen
végigfuttatta kezeit a szoros fonatokon, amelyek végigfutotta a
fejbőrén. A férfi bűzlött pont, mint a nagy része ennek a
kibaszott sivatagnak. - Megmondtuk az árat, ha nem tudsz fizetni,
nem tudunk neked segíteni. Mi van, nincs pénzed?
- Nem, pénz nincs. - a
férfi a háta mögé intett, majd csettintett.
Egy ajtó
nyílt ki az egyik nagy teherautón, ami a konvoj része volt ás egy
másik férfi ugrott ki. A csizmája vastag volt, a haja pedig
rövidre volt nyírva a fején. A ruhái szakadtak voltak, és por
lepte be őket. A teherautó mögé sétált, hogy kinyisson egy
nehéz ajtót. Egy pillanatra eltűnt, Tom úgy hitte, mintha erőtlen
kaparást hallott volna, mielőtt a férfi súlyos csizmái újra a
porban landoltak volna. Alig egy perccel később egy másik pár láb
következett.
Meztelen összekötött lábai karcsúak voltak.
Tom gyomra összeugrott, ahogy megkerülte a teherautót szorosan
fogva a vékony „alak” felkarját.
- Mi ez? - kérdezte
hátralépve. - Egy lány? Mi nem üzletelünk rabszolgákkal.
-
Nem lány. - sziszegte a férfi betegesen izgatottan. - Danachi...
- csúszott ki a szó a férfi rothadó fogai közül recsegő
hangként érve Tom füleihez.
Tom megborzongott. A szó sötét
tündérmeséket idézett fel forrón izzó szobákról és
cigifüstről.
A danachi ősi lény volt, néhányan
varázslatosnak mondták, bár hogy ki használna ilyet ebben a
világban, Tom nem tudta. A legtöbb amit róluk tudott, hogy a szex
körül forogtak. Talán ez az amiből az erejük jön? Ez feltétlenül
elég szép volt még úgy is, hogy kosz borította és fájdalmasan
sovány volt.
A danachi hosszú, kopott sötét pólót
viselt, olyan nagyot, hogy a vékony testén úgy lógott, mint egy
ruha, lecsúszva csupasz csontos vállairól. Hosszú kócos haja
fehér csomóként fogta körbe arcát. A kezei elöl meg voltak
kötve, az igazat megvallva túl gyengének és vékonynak tűnt,
hogy harcoljon. Amikor felnézett, szemei sötétek és élesek
voltak, mocskos feketével összekent, sápadt piszkos arcán.
Tom
érezte, hogy nézése a velejéig hatol.
- Mi ez? - ismételte
meg, a feszélyezettsége dühbe csapott át.
Természetesen hallott
danachiról, de azt gondolta már csaknem kihaltak, többé nem
használva őket, mikor a mágiájukat ugyan olyan nagyon tisztelték,
mint a szépségüket. Persze hallotta, hogy adtak el közülük,
gazdag üzletembereknek és központi hivatalnokoknak, hogy
játékokként tartsák őket, de sosem gondolta volna, hogy valaha a
valóságban elé dobnak egyet, megkötözött kezekkel ajándék
gyanánt.
- Vidd el. - mondta a férfi és Tom szemügyre
vette a lényt. Őt? (Angolban utalás arra, hogy hímnemű lényről
van szó. Szerk.)
Előre lökték a danachit és egy
kicsit megbotlott, mezitláb kapaszkodott a porba.
- Nincs
pénz. - mondta a férfi. Megragadta a láncot, ami a lény
csuklójára volt kötve és Tom kezébe adta. - Vidd el cserébe.
Nagyon értékes. Varázslatos, varázslatos danachi.
Tom
el akarta dobni a láncot és szólni a konvojnak, hogy hagyják el a
jeepet. Le kellett volna lőnie őket azért, amit csinálnak.
Cserekereskedelem egy élőlénnyel egy jeepért? Tanulmányozta a
danachi arcát, figyelembe véve a hátborzongató nyugalmat rajta és
a ködös furcsaságot a sötét szemeiben melyek jellegzetesen
különbözőek voltak, mint másoknak. Úgy gondolta, át kell adják
a legközelebbi embernek ha tudják, bár a szemei körül levő
sötét foltokat nem lesz könnyű kimagyarázni.
Az biztos,
hogy nagyon szép volt. Tom kényelmetlenül vette tudomásul, hogy
hogy nézik az emberei, sarkukra nehezedve hagyták a szemüket
végigjárni azokon a hosszú vékony, csupasz lábakon a vacak póló
szegélyéig. Kényelmetlenül vette tudomásul, hogy a saját
szemeit ugyan úgy futtatta ő is végig rajta.
Mikor Tom újra
a lény arcára nézett, a telt ajkai úgy nyíltak szét, mintha
mosolyogna. Nedves nyelve és fogai egy pillanatra kivillantak. Tom
érezte, hogy valami megmozdult mélyen a gyomrában. Érezte, hogy a
tarkóján feláll a szőr és kissé megborzongott. Ez a valami tud
olvasni a gondolataiban?
A danachi oldalra
döntötte a fejét.
Tom megköszörülte a torkát. - Nem
vállalunk felelősséget mások foglyaiért, érted? - mondta. - Ha
ki akarod rakni ezt az izét, el kell vinned a központi bázisra. Ez
jó két napra van innen.
- Nem fogoly. - mondta a férfi
sietve. A danachihoz lépett és megragadva a pólója
szegélyéit, Tom felé húzta. - Ajándék. - mondta. -
Fizetség.
Tom küzdött a késztetéssel, hogy hátra lépjen,
ahogy a férfi Tom felé lökte a lényt. Ilyen közelről láthatta,
hogy milyen szép is ez a dolog. Dolog. Tom undorodott azt mondani,
hogy fiú, de a férfi azt mondta, hogy férfi volt. Úgy nézett ki,
mint egy furcsa keverék egy férfi és nő között, ember és
valami más. Gyenge pézsma illat töltötte meg Tom orrát és kissé
megszédült.
Idegesen vette le tekintetét a danachiról, oda
ahol a férfi már majdnem visszaért a konvojhoz.
- Mi a
fenét kéne csinálnom ezzel? - Tom követelőzően kissé rántott
a láncon. - Azt gondolod, hogy ez értékes számunkra?
-
Varázslat. - mondta a férfi, két kezét összekulcsolta a
mellkasán. - Erőteljes mágia. Talán kisegít itt titeket? Adsz
neki szexet, ő ad neked varázslatot.
Tom elsápadt. -
Szex?
A férfi szélesen elvigyorodott és bólintott. - Igen,
igen. Nagyon jó a szexben. - mondta és Tom ajkára kiült az undor.
- Talán használhatnád szórakozásnak? - folytatta a férfi. -
Nagyon szép, mint egy lány.
Tom észrevette a vágyódást
az emberei arcán és hullámként tört rá az undor. Látta a
danachi vékony lábait a teherautó hátuljában a szakadt
pólójával. Vajon a lény ennek a konvojnak a játékszere volt,
mielőtt belebotlottak Tom elhagyatott előörsébe?
Talán további dolgokra
is rá tudja venni Tomot, a férfi kinyúlt, durván taszított
egyet a lényen és elfordult Tomtól. Durván megrántotta a póló
szegélyét letépve azt, hogy felfedje a csupasz és sima sápadt
bőrét a danachi fenekénél. A szeme sarkából észrevette,
hogy balról az egyik katona előrelépett.
A férfi ajka
mosolyra húzódott kivillantva a foltos fogait, ahogy tenyerével a
lény farára csapott. - Eh? - mondta. - Tetszik?
Tom
grimaszolt és mielőtt tudta volna, hogy mit tesz, megragadta a
cigány felkarját és elrántotta a lénytől.
- Húzz a
fenébe innen. - morogta. - Fogd a jeepet és menj.
A férfi
bizarrul meghajolt és a jeepjéhez sietett, nehéz lábai felverték
a port ahogy ment. Volt kiabálás és ajtócsapkodás, ahogy a
cigányok siettek elindulni. Tom rájuk összpontosított, nézte hogy
sietnek a járműveikhez, mint az apró rovarok a lyukakhoz. Bármi
másra fókuszált csak a mellette levő lényre nem. Valami furcsa
meleg sugárzott annak ellenére, hogy a levegő már kezdett
lehűlni, Tom arra gondolt, hogy az ő leheletét érzi magán, bár
a danachi túl messze volt, leszegett fejjel állt a lánc
végén.
A konvoj csörögve viharzott el, apró köveket
küldve a levegőbe, amelyet felvertek. Tom szemeit összehúzva a
por ellen figyelte ahogy az kavarog körülöttük. Amilyen gyorsan
megjelentek a járművekkel, olyan morajlással tűntek el a
bázistól.
- Mit fogunk csinálni vele? - kérdezte Georg,
egyszer csak Tom oldalán.
Tom hátranézett a danachira és
sötét szemeit magán találta. - Nem tudom. Mágikus igaz? Talán
tud varázsolni nekünk pár kibaszott kelléket.
Georg
horkantva röhögött. - Valakinek először dugni kell vele, kerítek
valakit. - halkabban folytatta. - Ne gondold azt, hogy sokáig kell
önkénteseket keresned.
Körül pillantva Tom
látta, hogy egy fiatal katona nyíltan bámulja a danachi
vékony lábait, laza, kéjes kifejezéssel az arcán.
- Te! -
csattant fel rá Tom és a katona elrántotta róla a tekintetét. -
Fogd a felszerelésed és takarítsd ki a zuhanyzókat. Tisztának
kell lennie. - sóhajtva fordult vissza Georghoz. - Mit gondolsz,
miért kötözték meg? Ezek az izék veszélyesek?
Georg vállat vont. -
Nem tudom elképzelni, hogy boldog lennék játékszerként. -
mondta. A lényre nézett és grimaszolt. - Nem tetszik. Van valami
sötét benne. És kurvára szívesen megszabadultak tőle.
Tom
egyetértett. Úgy tűnt, mintha a lény körülöttük vibráltatta
volna a hideg sivatagi levegőt valamivel, amitől az idegei
kiélesedtek. Mi a francért nem mondta azoknak a cigányoknak, hogy
takarodjanak el? Most itt van valaki más problémájával. Mintha az
egész kibaszott élete amúgy sem a többi ember problémájával
foglalkozna ebben a pöcegödörben.
- Velem marad. - döntött
úgy Tom, szabad kezét a nyakára téve. - Nem engedhetjük ki, amíg
nem tudjuk, hogy mire képes. Ha szem előtt hagyjuk az összes férfi
körülötte lesz. És vidd Gustavhoz. - tette hozzá. - Ennek az
izének szüksége lesz orvosi vizsgálatra, azt hiszem.
Georg
bólintott. - Előállítom.
Távozott, és Tom visszafordult
a lényhez, gyengéden húzott a láncon, ami még mindig a kezén
volt. - Tudsz beszélni? - kérdezte.
A danachi újra
oldalra döntötte a fejét és a csomós haja lecsúszott meztelen
vállain. Sötét szemei végigfutottak fel és le Tom alakján, és
Tom hirtelen forróságot érzett felkúszni a nyakán. A lény
megnyalta az alsó ajkát és elmosolyodott, sötét és torz volt,
ami végigsiklott az ajkain forró éjszakákra és szexre
emlékeztetve Tomot. Feje kissé megbillent és sötét szemei Tomot
nézték a nehéz szempillák alól.
Egyet pislogott, majd
újra elmosolyodott. Kinyitotta az édes száját és azt mondta. -
Mester.