Tiltott gyümölcs

Tiltott gyümölcs (A sötétség a szemeidben)

Forbidden fruit (The Darkness in your eyes) by mrsjennakaulitz

Eredeti történet : LINK

Fordította: Kaycee

Mindig is voltak olyan dolgok, amiket ki akartam mondani.

Arról, ahogyan rám nézel minden nap, a tekintettel, amit nem tudok leírni.

Vagy ahogy szóltál hozzám, gyengéden és akkor sebezhető voltál.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ez tetszik-e nekem, tehát inkább csendben maradok.

El akartam mondani, hogy igenis érdekel, hogy mit mondasz a barátaidnak rólam, és nem, nem akartam rajtad osztozni senkivel.

De úgysem értenéd, nem igaz?

Nem hiszem.

Sosem mondtad el, hogy mi történt Simonnal vagy akár Jörggel, és én sosem kérdeztem. Tudom, hogy vannak titkaid, és én nem akarok erőltetni semmit.

De most már túl sok a titok, muszáj tudnom valamit rólad.

És most itt vagyok, itt állok az alvó tested felett, és azon gondolkozom, hogy megbökjelek vagy óvatosan rázzalak meg. Végül is az utóbbit választottam.

-           Tom, - suttogtam a füledbe.

Olyan gyorsan pattantál ki az ágyból, mintha bomba robbant volna a közelben. Visszanézel a vállad felett egy gyanúval itatott tekintettel.

-          Mi az Bill?

-          Ki vagy? – Egyből a lényegre térve kérdeztem. – Nem tudom, hogy ki vagy. Sosem beszélsz magadról.

Az arcod felém fordítottad és újra az ágyban voltál.

-          Kezdesz úgy viselkedni, mint egy lány.

Beleharaptam az ajkaimba, nem akartam mérges lenni.

-          Nem viselkedek lányként. Csak szeretném megismerni azt az embert, akivel megosztom az életem, ennyi az egész?

-          Nos, mit akarsz tudni?

-          Ki az a Simone és Jörg?

Valami furcsa hangot adtál ki, mintha már eleged lenne a beszélgetésből.

-          Miért?

-          Kérlek!

-          Rendben. – Felültél és megdörzsölted a szemeid. Én pedig a válaszod vártam. – Ők a szüleim. Elhagytam őket, amikor még fiatalabb voltam. Már hét éve nem láttam őket.

Én téged nézlek, te pedig engem. Az egyetlen hang, a csapból jön, ami mindig csepeg, és a lélegzetünk tölti meg a szobát.

-          Billa – mondod gyengéden. – Sajnálom, hogy nem mondtam el. Megérdemled, hogy tudd.

Hangosan felsóhajtok, mert alig értem, amit mondasz, olyan halk vagy. Felnézek rád, de te elfordítod a tekinteted.

-          Mi az? – kérdem halkan.

Közelebb hajolsz és megcsókolsz, a legjobb csók volt, amit valaha adtál nekem. Gyengéd, de mégis kemény, a nyelved pedig belecsusszan a számba. Levegőt is alig birok venni, és azon tűnődöm, hogy ez tényleg igaz, vagy csak egy álom. Lassan elhúzódol tőlem, de még megnyalod a számat.

-          Ők a te szüleid is – mondod. Én csak bámulok rád, nem értem ezt.

-          Hogy.. hogyan lehetnének az én szüleim is Tomi? Nem lehetnek – Még egyet pislogok. Próbálom megállítani azt, hogy összezavarodjak. Megfogtad a kezem és a fürdőszobába vezettél, majd felkapcsoltad a villanyt.

Fogtál egy törölközőt, letörölted a sminkem, majd azt mondtad, hogy fogjam hátra a hajam, és te is ugyanezt tetted.

Megfogtam egy hajgumit és azt tettem, amit mondtál.

-          Vedd ki a piercinget, Bill.

Kivettem a szemöldök piercingemet. Te pedig azt, ami az ajkadban volt. A tükör előtt álltunk egymás mellett, és végre láttam, hogy mennyire hasonlítunk. Ugyan azok a szemek, ugyan az az orr, minden ugyanaz volt.

-          Mi… ikrek vagyunk?

-          Igen.

-          És ezt mind végig tudtad?

-          Emlékeztem rád, mielőtt még elvittek volna. Emlékeztem, hogy milyen volt körülötted lenni. De aztán Simone és Jörg elvitt, és nem találtalak.

Becsuktam a szemem és próbáltam megérteni, hogy miért tartottad ezt eddig titokban.

-          És amikor két évvel ezelőtt megláttalak, ahogy vásárolsz, tudtam, hogy szükségem van rád az életemben. Tehát itt vagyunk, együtt megint.

Megszorítottad a kezem. Remegtem a zavarodottságtól, hogy mi ketten rokonok vagyunk.

És szerelmesek.

Megragadtad a vállaimat és megcsókoltál a könnyeimen át. Élveztem a tisztaságod és édességed ízét.

-          Sosem foglak nem szeretni téged – suttogtad a magad módján.

-          Én sem, Tomi.

Olyan gyönyörű vagy, ahogy alszol. Melléd kuporodok, és befogadom a melegséged. A tudat, hogy a testvérem vagy, valahogy arra ösztökél, hogy még jobban akarjalak, ez olyan, mint a tiltott gyümölcs.

Emlékszem a sötétségre a szemeidben, miközben szeretkeztünk. Úgy tűnt, hogy tetszik neked ez a tiltott gyümölcs, mintha többet akartál volna. És én természetesen többet is adtam neked.

És most alszol, és csodásan festesz. Mindig azt mondod, hogy kettőnk közül én vagyok a szépfiú, de szerintem te sokkal szebb vagy nálam.

Te csak, túl sok vagy nekem. 




Minden megjegyzést szívesen fogadok. :)